Rendhagyó irodalomóra a Centrál kávéházban

2025. 10. 07.

Lelkes kis irodalmi csapatunk a New York Kávéház után a magyar irodalomban nem kevésbé jelentős szerepet betöltő Centrál Kávéházat látogatta meg szeptember 30-án, kedden.

Miért pont kedden? Mert a Centrálban keddenként tartotta összejöveteleit, szerkesztői fogadóóráit az 1908-ban indult Nyugat folyóirat, amelyet mindig lázas érdeklődés kísért – nem csupán a bennfentes irodalmárok részéről, a hatalmas ablakokon be- bekukkantottak fiatal hölgyek is, hogy láthassák egy pillanatra a korszak celebeit: Ady Endrét, Babits Mihályt, Kosztolányi Dezsőt és Karinthy Frigyest.

Mindezt Meskó Zsolt író, rendező árulta el számunkra a Centrál Irodalmi Zsúron, amelyen mi is részt vettünk. A másfél órás szórakoztató, könnyed, interaktív előadáson azt is megtudhattuk továbbá, hogy a főpincérek frakkban jártak (de szigorúan fekete mellényben, hogy ne lehessen összekeverni őket a fehér mellényt viselő arisztokratákkal), hogy a tisztelt vendégek nem csupán a feketekávé miatt látogatták a kávéházakat, hanem a társaság, a helyben olvasható több száz újság, kiadvány miatt is.

A színes előadást egy kis játék zárta, mindannyiunknak egy-egy rövid kis verset kellett költenünk, mégpedig Kosztolányi Dezső híres tíz legszebb magyar szavának (láng, kard, gyöngy, csók, anya, ősz, szűz, vér, szív, sír) felhasználásával. A végén „diplomával” jutalmazták lírikusi erőfeszítéseinket, amellyel a Centrál Költők Társasága teljes jogú tagjaivá váltunk…

Íme, néhány alkotás:

Vérben ázó csillagok,

fáradt szívem didereg.

Fölém hajol a holnap,

suttogja: „ember, szeress!”

(Juhász Lia, 10.A)

Ülök itt a kávéházban egy őszi éjjel.

Sírnak a falevelek,

míg anya otthon éber.

De a madarak még elevenek.

(Major Mandula, 10.A)

Ülök itt a kávéházban a szív leszakad,